„Tennünk kell azért, hogy a kegyelem a miénk legyen… Nem. Nem kell tenni semmit. Engedni kell. Engednünk kell, hogy a szeretet. Engednünk kell, hogy a kegyelem átjárjon bennünket. Isten sokkal kegyelmesebb, mint mi vagyunk sokszor egymással.”

„Én tíz évig azt hittem, hogy azért megyek valakinek segíteni, mert annak szüksége van rám. Tíz év után döbbentem rá, hogy nem azért segítek, mert neki szüksége van rám, hanem azért segítek, mert nekem van szükségem arra, hogy segítsek.”

„Miért van az, hogy segíteni akarunk és bántanak? Miért van az, hogy kinyújtjuk a kezünket, hogy öleljünk, hogy simogassunk, hogy adjunk, és visszautasítják.”

„És akkor amig várakoztam a soromra, végigfutott az agyamon sok minden. Hogy mi történt velünk az elmúlt 20 évben… mennyi öröm, mennyi bánat, mennyi siker, mennyi kudarc, mennyi támadás, mennyi bátorítás, mennyi ember, mennyi szeretet, mennyi hit, mennyi reménység… És egyfolytában azon gondolkodtam, hogy… hogy jó volt ez, hogy azt tettem, hogy elhittem, hogy meg tudom csinálni? Jó volt az, hogy elhittem, hogy a lehetetlen lehetségessé válik, hogyha hiszek? Hiszen hogyha nem tettem volna meg, akkor mennyi mindentől megszabadítottam volna saját magam meg családomat, meg az életemet… Hogyha csak úgy ellettem volna otthon, úgy a munkahelyemmel, a családommal, és nem léptem volna ki a nyilvánosság elé, akkor biztosan nem is bántottak volna, nem is vádoltak volna, nem is mondtak volna rólam rosszakat, mint ahogy nyilván nem mondtak volna jókat sem, rólam, hogy… megérte?”

„Tamási Áron olyan szépen mondatja ki Ábellel: Azért élünk ezen a világon, hogy otthon legyünk benne. De hol van az az otthon? És otthon vagyok-e OTTHON? Otthon vagyok-e a házasságomban? Otthon vagyok-e a gyermeknevelésben? Otthon vagyok-e a gyülekezetemben? Otthon vagyok-e otthon? Vagy állandóan menni kell? Tenni kell… És igazán az én otthonom az, hogy el kell végezni, hogy be kell fejezni… Nem szabad megállni, nem szabad feladni… Hányszor gondoltam azt, hogy elegem van, hogy ezt én nem csinálom tovább, nem bírom.”

„Köszöntsük az őrülteket, a kiközösítetteket. Köszöntsük a lázadókat, a bajkeverőket, a nem szokványos embereket. Akik másképp látják a dolgokat, akik nem szeretik a szabályokat, akik nem tisztelik a status quot. Idézheted őket, ellenkezhet velük a véleményed, magasztalhatod, vagy gyalázhatod őket, amit viszont nem tehetsz meg, hogy figyelmen kívül hagyod őket. Mert megváltoztatnak dolgokat, előbbre viszik az emberiséget. Míg néhányan az őrültet látják bennük, mi zseninek tartjuk őket. Mert akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, meg tudják változtani a világot, azok valóban meg fogják változtatni. Máté evangéliuma 14. rész. Ti adjatok nekik enni, Máté evangéliuma 14. rész. Lépj ki a csónakból, és csinálj olyat, amit eddig még nem tettél.”

„Lelkész vagyok, baptista lelkész, és elsősorban Isten gyermeke és szolgája, és nagyon szeretném, azt, hogy ha vezetőként, mondjuk a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjeként vagy akár gyülekezeti, egyházi vezetőként is olyan dolgokat tehetnék, olyan dolgokat végezhetnék el, ami másoknak a hasznára van. Ez az életem, ebben tevékenykedem, és nagyon szeretném, ha ez minél hatékonyabb lehetne.”