„Szenczy Sándor arra biztatott bennünket, hogy tanuljunk meg vízen járni mi is, merjük elképzeléseinket bátran megvalósítani! Ennek hatására indítottuk el az emelt szintű angol nyelvi programunkat, mely az eltelt évek során egyre keresettebb lett a szülők és a tanulók körében. Ma már a kilencedik angolos osztály koptatja iskolánk padjait és a beiskolázáskor rendszeresen túljelentkezés van erre a képzésre. Hálásak vagyunk Neki, hogy erőt és lehetőséget adott számunkra!”

Megtanultuk Tőle, hogy életének igéi szerint lehet élni. Ki kell lépnünk a csónakból, hogy újat alkossunk. Legyünk bátrak és nézzünk előre. Ha elbizonytalanodnánk, hívjuk segítségül Jézust, ahogy Péter tette. És a „ti adjatok nekik enni” parancs, nem lehetőség, mert az Úr áldása ott lesz a munkádon, ha nekifogsz. Sokszor elmondta nekünk, hogy ne várjatok, kezdjétek el, a többi menni fog. Istennel semmi sem lehetetlen. Megtanultuk Tőle, hogy a hitünk erőt ad. Sokszor csak keresztülszaladt köztünk, mert sietett valahova tárgyalni, segíteni, szolgálni, de akkor is megölelt minket, és megkérdezte: „Bírjátok még?” És mi bírtuk, bírjuk, mert tudtuk, tudjuk, hogy csak az Istentől kapott erő, elhívás adja azt a töltést, amivel Sanyi is működik, él. Él a legmagasabb fordulatszámon, és szolgál a legalázatosabban.

A téglási II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és AMI tanárai és diákjai nagy szeretettel gondolnak vissza Szenczy Sándorra, aki amikor csak tehette ellátogatott iskolánkba. Soha nem jött üres kézzel: a pedagógus kórus fennállásának 20. évfordulóján mikrobuszt ajándékozott iskolánknak, lelkivezetése pedig feledhetetlen élménnyé tette az Izraeli zarándokúton eltöltött napokat is.

Megtanultuk Tőle, hogy milyen mélysége van a sokszor feltett kérdésének: „Szeretlek, nem baj?” Megtanultuk Tőle, hogy mindenünket elvehetik, mindent elveszíthetünk, csak a hitünket ne veszítsük el soha, mert az Istennel való kapcsolatunk ad erőt a szolgálathoz, a munkához és az élethez. Megtanultuk tőle, hogy az ölelés a legjobb a világon. Soha ne utasítsd el a másik embert. Öleld meg felebarátod, és érezni fogja a szereteted. Senki sem tudott úgy ölelni, mint Sándor.

A vele való személyes találkozás mély benyomást tett rám. Engem és kollégáimat akkor az Ő mély és őszinte hite, lelkesedése meggyőzött arról, hogy az általa felvázolt elképzelés reális célokat tartalmaz. Mondanivalóját átszőtte a gyerekek iránt érzett tisztelet, és a tenniakarás, különösen a leszakadásra ítélt hátrányos helyzetű tanulók esetében. Biztos vagyok benne, hogy a Mindenható mikor az oktatásra veti vigyázó tekintetét, akkor Sándor véleményét kikéri. Mindnyájan nagy tisztelettel, szeretettel őrzünk emlékeinkben.

Megtanultuk Tőle, hogy a langyosat az Úr nem szereti. A fagyi legyen hideg, a leves forró, de egyik sem jó langyosan. A szeretet csak lángolóan forrón jó. Mondd ki bátran, hogy SZERETLEK. Minél többször! Megtanultuk Tőle, hogy az ember mindig mindennél fontosabb. Mindent félre lehet tenni, ha a másikon kell segíteni. Sanyi felugrott és elrohant a vezetőségi egyeztetésről is, mert kapott egy sms-t, hogy egy ellátott néni Miskolcról segítséget kért tőle betegségében. Megtanultuk Tőle, hogy a szolgálat alázatot, odaadást, minden pillanatban tettrekészséget igényel.

A Baptista Szeretetszolgálatot Sándor a szívében hordozta. Baptista. Szeretet. Szolgálat. Ebben a névben egy élet esszenciája is benne van. A minden körülmények közötti hit, a baptista felekezet képviselete, a feltétel nélküli szeretet és a minden körülmények közötti szolgálat. „7-24-ben csináljuk, mert csak így van értelme.” – mondta, miközben egy szombati iskolai rendezvényről mentünk hazafelé késő este, s közben a vasárnapi istentisztelet prédikációja járt a fejében. Valóban a hét minden napján, a nap bármely szakában kész volt ott lenni, segíteni, szolgálni.

A téglási II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és AMI tanárai és diákjai nagy szeretettel gondolnak vissza Szenczy Sándorra, aki amikor csak tehette ellátogatott iskolánkba. Soha nem jött üres kézzel: a pedagógus kórus fennállásának 20. évfordulóján mikrobuszt ajándékozott iskolánknak, lelkivezetése pedig feledhetetlen élménnyé tette az Izraeli zarándokúton eltöltött napokat is.

Első alkalommal személyesen akkor találkoztunk vele, amikor 2012-ben elhozta nekünk intézményünk névtábláját, már akkor megtapasztaltuk rendkívüli személyiségét, áradó szeretetét az emberek felé. Csodálatos élmény volt a vele való beszélgetés, nagyon buzdítóak és felemelőek voltak bíztató szavai, munkánkkal, intézményünkkel kapcsolatban, szeretetteljes gondolatai örökre belém vésődtek. Örök hálával maradunk!